4/21/2011

Nagycsütörtök

elmennek a harangok
minden nagypénteken
rómába mennek
odamenegetnek
s ott felejtik
a nyelvünket
(Kányádi Sándor: Csángó passió) 


Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába mentek, ott gyászolják Krisztust. 
Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor Jézus tanítványaival közösen ünnepelte meg a Széder esti lakomát, az Egyiptomból való kivonulás emlékére, eközben rendelte az úrvacsorát, a húsvéti vacsora az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulás emlékvacsorája volt Izráel népe számára. Bárányt fogyasztottak a vacsorán annak emlékére, hogy annak idején is a leölt bárány vére szerzett szabadulást a halálból. Az úrvacsora szerzésével Jézus Krisztus megmutatta, hogy mi történik majd vele a keresztfán. Ő tehát az „Isten Báránya”, aki elveszi a világ bűneit. Így lép az Ószövetség vacsorája helyébe az Úr vacsorája. Jézus lett a mi húsvéti bárányunk. A bárány vére óvta meg a zsidó elsőszülötteket az öldöklő angyaltól. Jézus Krisztus vére áldozati vér, amely megszabadít a bűntől, a halál rabságából. Ez az Újszövetséget megpecsételő vérszerződés: az emberiség nevében Jézus Krisztus mutatta be az engesztelő áldozatot az Atyának. Jézus ezen a vacsorán megparancsolta tanítványainak, hogy együtt úrvacsorázzanak az ő emlékezetére. Vagyis hogy újra és újra ismételjék meg azt, amit ő tett: osszák ki egymás között és vegyék magukhoz a kenyeret és a bort. Az Úr Jézus rendelésére ünnepli az egyház az úrvacsorát.
Jézus itt az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: Jézus kezébe vette a kenyeret és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak: " Az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend."
Az utolsó vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát és ebben a cselekedetben Jézus szeretetének legnagyobb jelét adja. Az úr mossa meg a szolgák lábát, később a Gecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra, Istennel való tusakodása után vállalta kereszthalálát. 
Református hitünk szerint az úrvacsora: titokzatos egyesülés Krisztussal a Szentlélek által (Unia mystica cum Cristo), tehát csak kenyér és bor adatik (mint jegy és pecsét), de aki azokat igaz hittel veszi, az egyszersmint lelki szájával Krisztus testét és vérét veszi magához.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Minden vélemény számít!