kiállana a vén, kopott küszöbre,
s kemény kezembe lankadt jobbot adva
érdeklődő vidámsággal fogadna:
"Zivatarfelhők nem jártak felétek?
A pisztrángoknak jó volt a csalétek?
A hátizsákod nem sértette vállad?
Ott fenn a fenyveserdők mit csinálnak?"
Aztán turista-élceken derülve
vacsora-váró asztalomhoz ülne;
én meg vidulva ritka tréfa-kedvén:
legszebb halam a tányérjára tenném.
(Áprily Lajos)
Megértelek. Sajnálom.
VálaszTörlésVeled érzek...
VálaszTörlésMamim sírfelirata "Csak az hal meg, kit elfelednek". Ők mindig velünk vannak, szívünkben élnek tovább...
VálaszTörlésSzívből ölellek!
VálaszTörlésÉn is veled érzek:(
VálaszTörlésEgyüttérzek. :(
VálaszTörlésmilyen szép verset találtál! és mennyire hasonlítasz anyukádra! gondolj arra, hogy egy kicsit benned is tovább él!
VálaszTörlésNagyon szomorú lehet, együttérzek veled. mennyire nagyon hasonlítasz rá!!!!!
VálaszTörlés