Annyi minden van a mindennapokban, hogy se kedvem, se időm arra, hogy bekapcsolajam a számítógépet.
Szülőklubot szervzek az iskolában, nagyon izgalmas már az igényfelmérés is (kérdőív szerkesztés, feldolgozás, kiértékelés), a team ülések szervezése, és a témák összeállítása pedig rengeteg munkával jár (legyen elég annyi, hogy ma az igazhtóhelyettes hazazavart, mert zárta a tanárit :) ).
Bejelentkeztem egy Önsegítő szocioterápiás csoport autizmusban érintetteknek csoportba szakmai megfigyelőként. Izgalmasnak ígérkezik.
Régóta vágyom arra, hogy elkezdhessek segítőbeszélgetést, lelkigondozói beszélgetést vezetni. Eddig nem találtam olyan helyet, ami megfizethető lene számomra. Eddig. De ma megállapodtam egy fiatalokból szakmai csoporttal, akik közösen bérelnek egy lakást, hogy a költségek senkit ne terheljenek meg. Májustól elkezdem az egyéni személyközpontú segítőbeszélgetéseket, és júliustól pedig a család- és párterápiát.
